Kapcsolat

|

OKJ jelentkezés

Péter Rózsa, az iskola névadója

Péter Rózsa a 20. század magyar matematika tudomány egyik nagy alakja. Azok közé a kivételes egyéniségek közé tartozott, akik egyformán kiemelkedőt alkottak kutatóként, ( a rekurzív függvénytan területén) pedagógusként és könyvíróként.
1922-ben azzal a szándékkal iratkozik be a Pázmány Péter Tudományegyetemre, hogy kémiát tanuljon, de hamarosan kiderül, hogy az ő igazi területe a matematika. Olyan világhírű matematikusokkal kerül személyes kapcsolatba, mint Fejér Lipót, Kürschák József és a Vele egyidős Kalmár László. Kalmár Lászlóval hosszú időn keresztül dolgoznak együtt, és éppen Kalmár László az, aki Péter Rózsa figyelmét felhívja a rekurzív függvények területére.

Az egyetem befejezését követően Péter Rózsa 1927-től középiskolai tanárként dolgozik.
Fontos esemény a tudományos munkásságában, amikor Kalmár révén megismeri Gödel nem - teljességi tételét.
Az 1932-ben, Zürichben  tartott Nemzetközi Matematikai Konferencián Péter Rózsa  az, aki először javasolja, hogy a rekurzív függvényeket a matematika külön ágaként kutassák a továbbiakban.
1935-ben Summa Cum Laude doktori címet szerez.
Az 1939-ben elfogadott fasiszta törvények következtében Péter Rózsának hamarosan meg kell válnia a katedrától és rövid időre a budapesti gettóba kényszerül. A nehézségek ellenére folytatja a munkát.
1943-ban készül el világhírű könyvével, a "Játék a végtelennel" című művével.
A háborús körülmények között fél, hogy a könyvre is pusztulás vár, és brilliáns megoldást talál. Kívülről megtanulja a könyv szövegét!Ő is túléli a háborút és a könyv is.

A "Játék a végtelennel" című könyvet elsősorban a nem-matematikus érdeklődésű, intellektuális embereknek szánta. A könyv alapjául Péter Rózsa és Benedek Marcell író levelezése szolgált. Péter Rózsa úgy írt  szeretett tárgyáról, hogy a komolyabb előképzettséggel nem rendelkező olvasók is követni tudják és kedvüket leljék benne.
Hogy kísérlete mennyire sikeres volt, az bizonyítja, hogy a számtalan magyar kiadáson túl tizenkét idegen nyelvre is lefordították, s generációkkal szeretette meg ez a könyv a matematikát.
Álljon itt Hegedűs Géza író véleménye a könyvről:

"Az emberiség két részre oszlik, az egyik fele tudja a matematikát, a másik fele nem. A földi népek és a marslakók között aligha van nagyobb távolság, mint e két tábor között. És Péter Rózsa az egyenlethívők táborából vállalkozott arra, hogy a matematika egész problematikáját elmesélje azok számára, akiknek még csak érzékük  sincs a számok tündérvilágához.
A legérdekesebb az, hogy  ez az eleve reménytelennek látszó feladat sikerült….
És íme, a vakok látnak"

Péter Rózsa a háborút követően a Budapesti Pedagógiai Főiskolán tanít, 1955-től pedig az Eötvös Lóránd Tudományegyetem professzora egészen 1975-évi nyugdíjba vonulásáig.

1951-ben "Rekurzív függvények" címmel monográfiát jelentet meg, amely számtalan kiadást
él meg és a Kossuth díj elnyerésével meghozza számára a nagy elismerést.
Később Állami díjat kap  és tagja lesz a Magyar Tudományos Akadémiának.

1977-ben, éppen születésnapja előestéjén éri a halál.
Diákok és matematika tanárok generációi számára a szeretett, legendás "Rózsi néni" marad.